Amstaff, a félre ismert vajaskenyér
-Milyen kutyád van?
-Egy amstaffom.
-Uhh az brutális egy dög...
Az alap probléma onnan ered, hogy bár eredetileg ezt a fajtát elöször bikaviadalokhoz majd kutyaviadalokhoz tenyésztették ki, az emberek a retardált őseink, retardált viselkedése után azonosítják be a kutyát, nem pedig a fajtára jellemző ismeretek alapján. Valóban igényel némi időráfordítást a kutya megismerése, utána olvasása bár ez nagyjábol 30 percet vesz igénybe. A környezetemben nagyon sok ember tart ilyen kutyát és kivétel nélkül azt tapasztaltam hogy ez a "vérszomjas vadállat" olyan mint a jobb minőségü margarin....kenyérre lehet kenni!
Eredete[szerkesztés]
Habár e faj ősei Angliából származnak, az amerikai staffordshire terrier kiépítése egy amerikai sikertörténet. Ezeknek a kutyáknak fontos szerepük volt az amerikai telepesek sikerének elérésében és az ország felépítéseben. Az amstaffok őseit a farmokon használták úgy általános feladatok elvégzésére, mint "babysitter"-ként. Főleg a kikötővárosokban a fajta őseit gladiátorkutyákként használták. Egy "pitt"-nek nevezett gödörben fajtársaik ellen kellett harcolniuk. Az amstaff rendkívüli ereje és vitalitása közvetlen következménye a sikeres viadorkutyák céltudatos keresztezésének.[2]
Őt tartották a kor legjobb gladiátorjának( hurrá...............)
Egészen a XIX. század eső feléig Angliában az erős izomzatú, robusztus testfelépítésű buldogokat viadorkutyaként használták a bikaviadalokon, amikor is a kutya egy bikával vagy ökörrel küzdött meg. Eredetileg ezek mészárosok kutyái voltak, melyek segítettek a gazdáiknak az állatok lefogásában, amíg a mészáros levágta őket. Ez a kedvelt időtöltés rövidesen népszerű sporttá nőtte ki magát, amit "bull-baiting"-nek neveztek. 1835-ben a Brit Parlament elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, ami törvényen kívülre helyezte ezeket a kegyetlen sportokat. Ekkor a tenyésztők a kutyák közötti harcokat kezdték el előnyben részesíteni, mivel ezeket könnyebben el lehetett rejteni a hatóságok szeme elől. A kutyák között zajló gladiátorharcokhoz a buldogok túl nehézkesnek és lassúnak bizonyultak, ezért a könnyebb és fürgébb terrierekkel kezdték el őket keresztezni. Némely forrás szerint a buldogot a white english terrierrel vagy a black and tan terrierrel keresztezték, hogy létrehozzák a staffordshire terriert. Más szakértők szerint a Fox Terriert használhatták e cél eléréséhez. Ami biztos, hogy ebben az új fajtában összpontosult a buldog ereje és agresszivitása és a terrierek élénksége, kitartása és intelligenciája. Akkoriban ezt az új fajtát nevezték bull-and-terriernek, half and half-nak, pit dognak és pit bull terriernek. Az 1870-es években ezeket a kutyákat az angol és ír bevándorlók magukkal vitték Amerikába, ahol nagyobbra tenyésztették őket és amerikai bull terriernek, yankee terriernek és később amerikai pit bullterriernek, illetve amerikai staffordshire terriernek nevezték el őket.[1]
Ez a típus tele van szeretettel. Borzasztóan kedves, játékos kutya aki minden hülyeségre bármikor kapható. Nagy a mozgásigénye, amit szivesen vezet le velünk, vagy nagyobb gyerekeinkkel. Mivel igazi kis szélvész, nem feltétlenül ajánlatos totyogó babák mellé.Nem azért mert veszélyes, hanem ert nagy örömében elsodorja őket. Tanítása nem a legegyszeübb de ha sikerült ráhangolódnunk a kutyánkra és megtaláljuk hozzá az utat, készséggel teljesíti a megbízásainkat. Kiváló házörző és bodyguard. Kiemelkedően hűséges kutya. Képes a szeretet legkülönlegesebb kinyílvánításaira is és végtelenül pozitív jellem. Egy amstaff igazi kincs a családban! :)
A társ és a csonkítás
Na de a fülek csonkítása? A FÜLEK ????? Most komolyan, én amikor elöször láttam ilyen kutyát, meg is kérdeztem a gazditól hogy mi baja van a kutyusnak hogy ilyen csúnya a füle. Erre ő nevetve közölte hogy semmi, ez "fajta standard"... Azt hittem rosszul leszek ott helyben, amikor realizáltam hogy emberek, törvényesen levághatják egy állat füleit és nem csak hogy büszkék rá, de még mutgathatják is. Állatvédő lévén azonnal elküldtem a jó édes, büdös anyjába a srácot természetesen majd felháborodva tovább álltam.
Manapság is egy számomra teljes mértékben elfogadhatatlan szokás megcsonkítani az állatokat. Ennél a fajtánál ez sajnos fokozottan megfigyelhető. Elsősorban a faroktól szabadulnak meg majd a füleket vágják le. A farok csonkítása valahol már megszokott. Ez nem azt jelenti hogy egyet is értek vele de ez már annyira beleivódott az emberek és a társadalom tudatába hogy nehéz lenne kiölni. Nem vagyunk még szellemileg elég fejlettek ahhoz, hogy ne csináljunk ilyet.
Kérlek olvassátok el a fülvágásra vonatkozójogszablyt, továbbá A Magyar Állatorvosi Kamara országos Szakmai Továbbképzési Oktatási Bizottságának ajánlását az ebeken gyógyászati és kozmetikai célból végzett fül-, illetve farok-vágásról állatorvosok számára.
Amint azt olvashattátok, Magyarországon illegálisnak minősül az állatok csonkítása. Elkeserítőnek tartom hogy a "fajtajellegre" hivatkozva bárki megteheti ezt egy élőlénnyel de sajnos úgy tűnik, még mindig az ősember szitjén vagyunk agyilag, csoda hogy szart nem dobálunk egymásra...! Én ha valakivel erről beszélgetek mindig megkérdezem tőle, mit szólnál ha anyukádék levágták volna a füleidet mert kicsit eláll a fejedtől? Erre természetesen senki nem tud mit mondani. Én személy szerint nem nagyon gerjedek a fülekre, még sem gondolom úgy hogy meg kellene tőle szabadúlnunk. Fel nem fogja az agyam, hogy miért szebb a kutya, ha két darab, megcsonkított, rojtos szélü húscafat kandikál az égbe a feje két oldalán? Brutálisabban néz ki? És az jó? Nyomorék vagy és kutya kell hogy meg védd magad vagy miért fontos hogy a kutyád úgy nézzen ki mint egy 30 év fegyház után szabaduló mexikói erőszaktevő?
Sokszor kapom a választ hogy ennek egészségügyi okai is vannak. Jaj ugyan.. :D :D :D
Még ha egy hosszú, lógó fülü fajtáról beszélnénk, ahol fenn áll a veszélye hogy rá lép a kutya vagy ne adj isten toklász megy bele azt mondom hogy talán benyelem ezt a békát de az amerikai staffordshire terriernek és úgy álltalában a bull típusnak nagyon arányos, picike fülei vannak. Miről beszéltek ti? Ezzel hiteti el az ember magában, hogy a kutya érdekeit nézi holott igazából csak az érdekli, divatos legyen a kutyája.Ez pont ugyan az a kategória amikor mások megveszik a csivavájukat meg a yorkit és cuki muki kis ruhákba öltöztetik, kiscipőket adnak rájuk és úgy gondolják, a kutya boldog vele. Istenem ..........SZÜLJ EGY GYEREKET! EZ EGY KUTYA...VAN SZŐRE...!
A felelős állattartás még mindig luxusnak számít így a xxi-ik században is és az embernek önnön divatozása fontosabb, mint az állítólag szeretett kutyája egészsége. Az az állatorvos pedig aki ilyen műtétet végez, kurva gyorsan dobja vissza a diplomáját mert elfelejtette az esküt valahl félúton, amit a gyógyításra tett.
Íme a definíciója a felelős állattartásnak:
3§.8.bek.: Jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).
Mi végül mellettük döntöttünk. Most keressük az új négylábú családtagunkat, akit NEM FOGUNK MEGCSONKÍTANI, HISZEN Ő ÍGY TÖKÉLETES AHOGYAN MEGSZÜLETETT. SZERETNI FOGJUK ÉS VIGYÁZUNK RÁ. A CSALÁDUNK TAGJA LESSZ, CSALÁDTAGOT PEDIG UGYE BÁR NEM SZOKÁS CSONKÍTANI!
Ne tegyétek ezt az állataitokkal. Egy kutya vagányságát a jelleme, a kiváló szocializációja, az eredményes kiképzése és a szeretetteljes gondozása adja és nem egy bugyuta plasztikai műtét amitől a kutyád nem "szuperhárdkorvérszomjasdögnek" tűnik, hanem egy szerencsétlen, csonkolt fülü divatkelléknek!