Babavárás 40 fölött? Dönts okosan...

A gyermekáldás,kortól függetlenül csodálatos dolog. Egy új élet jövetele mindig örömteli és kedves esemény kell hogy legyen, azonban ez nem mindig van így. A társadalom két nagy szegmensre oszlik, ha a kismamák korát tekintjük. A fiatal kismamák és az idősebb kismamák tábora sajnos rengeteg negatívummal kell hogy szembesüljenek, azonban mégis kicsit irreálisan leng ki a mérleg "negatív " oldala a fiatal kismamák felé az idősebbekhez képest, pedig ez nem feltétlenül jogos! Erről szeretném kifejteni a véleményemet....

A napokban beléptem pár, babavárással kapcsolatos csoportba, ahol anyukák és kismamák cserélhetik ki a tapasztalataikat és tanácsaikat egymással. Mivel már 9 éve is annak, hogy babáztam, jobbnak láttam ha tartom a lépést a többiekkel és informálódok. Az egyik ilyen csoportban, egy parázsvita részévé váltam egy nagyon kényes témában. Adott egy 43 éves hölgy, akinek 4 gyermeke van. Abból 2 még kiskamasz a többi pedig a fiatal felnőttkorba lépett már. A hölgy feltette a kérdést a csoportban, vállaljon-e még egy gyereket hiszen annyira szeretne még babázni. Hogy őszínte legyek engem teljesen leshokkolt a kérdés, és értetlenül álltal több dologgal szemben is. 

Az egyik ilyen az volt, hogy mégis miért vad idegen, ismeretlen emberektől kér egy nő tanácsot, hogy vállaljon-e gyereket vagy sem. Számomra ez nagyon meghökkentő volt és nem is igazán tudtam hova tenni. A másik, amin kicsit meglepődtem, hogy mennyire gondolkozhat felelősen, ha két kisgyermeket nevel még most is és két fiatal felnőtt gyermeke még csak most kezdi el a saját kis életét a maga nehézségével és viszontagságaival. Mivel nekem nem szokásom csak azért bólogatni mint egy jólnevelt kiskutya, mert a többség is bólogat, őszíntén elmondtam neki hogy én nem ajánlanám de természetesen ez kizárólag az ő döntése és neki kell mérlegelni a férjével és a gyermekeivel együtt!

Úgy döntöttem, megírom a saját személyes véleményemet erről az esetről mert azt gondolom,, ez egy olyan téma amiről érdemes beszélni még akkor is, ha az ember bevállalja hogy sokan neheztelnek majd rá a véleménye miatt vagy vitát generál! Nézzük hát, hogy mi az, amit 40 éves kor fölött érdemes mérlegelnie egy nőnek, mielött gyermeket vállal! 

Rizikó

• 40 éves kor fölött, drasztikusan megnő a kromoszóma-rendellenességek lehetősége és az egyéb, súlyos értelmi vagy testifogyatékosság kialakulásának veszélye a magzatnál!
• Drasztikusan nő az esélye a terhességi cukorbetegség kialakulásának is.
• Jóval több szülési komplikációra számíthat az édesanya és az orvos is!
• Automatikusan a veszélyeztetett csoportba kerül a várandós.
• A női szervezet ebben a korban nem a szülésre, sokkal inkább a közelgő menopauzára készül, ennek minden előjelével együtt...!
• A tejszaporítás és maga a "tejellátás" csökkentett üzemmódban dolgozik, ha egyáltalán dolgozik.
• Jelentősen nagyobb a császármetszések valószinüsége!
• Nehezebb gyermekágyi szakasz!
• Több, kötelező és kellemetlen várandóssági vizsgálat (pl: magzatvíz levétele..)
• Nagyobb rizikó természetes szülésnél a szakadásra, repedésre.
• Gyengébb méh!
• Valószinübb vetélési ráta!

A fentebb felsorolt, IGEN NYOMÓS indokok mellett ott vannak a társadalmi illetve személyes indokok is. Vegyük példának a fent már említett hölgyet.

Az anyaság nem ér véget annál a pontnál, amikor a kölök betölti a 18-ik életévét. Az anyaság egy életre szól. A kamaszkor küszöbén egészen a fiatal felnőttkorig a gyerekek inkább távolodnának a szülőktől, ezzel probálgatva szárnyaikat és feszegetve határaikat. Egyre terhesebb nekik a szülői tilalom, aggódás, féltés. Nyűg nekik anya folyamatos telefonhívása amikor épp a haverjaikkal töltenék az időt, nyűg nekik az otthoni alkalmazkodás (halkítsd le a zenét, takaríts el magad után, hogy néz ki a szobád, ne csesztesd a gépet hajnali 2-kor, megcsináltad-e a házid, stb...). Felnőttként azonban mindez megváltozik. Anya lessz a támasz, a mindent tudó hős, aki a legjobb tanácsokkal lát el minket. Ő az, aki tudja, mivel jön ki a kimoshatatlan folt, mit tegyek ha elrontottam a rántást, milyen hivatalba kell menni az ügyes bajos ügyeimmel, vele beszélek órákat ha szerelmi bánatom van, egyszóval anya az isten! A fiatal felnőttkorban és első gyermekünk születésénél a szüleink (pláne ha nagyszülőkké avanzsáltuk őket) a legfontosabbak és legbiztosabb támaszok!

A fent említett hölgy nem mérlegelte azt az egyszerű tényt, hogy bár a gyermekei már nem igazán gyerekek, mégis milyen fontos szerepe van az életükben és az eljövendő 10-20 évükben. Felnőtt gyermekei lassan otthont teremtenek és családot alapítanak, ahol ő már a nagymama szerepben kell hogy helyt álljon, kamasz gyermekei pedig most igénylik leginkább a figyelmét, amikor dúlnak a hormonjaik és ha nincs mellettük egy éber szülő, könnyen elkallódhatnak. Ebben a korban a legfontosabb a megfelelő kommunikáció, a bizalmi kapcsolat kialakítása és a folyamatos éberség! Gondoskodnia kell a megfelelő tanulmányokról és elindítani "kis madárkáit" az önálló élet felé! 40 évesen egy több gyermekes nőnek a nagymamaság a feladata nem a babázás.

Ha újabb, picike családtaggal bővülne a család, a kicsi felőrőlné az anyát. Az álmatlanság, a stressz és a folyamatos figyelem levenné a koncentrációt a másik négy gyermekről, akiknek pedig nagy szükségük lenne az anyjukra. A szerepet eldobná, ami rá vár hogy újra kismama és kisgyermekes anyuka szerepben "tetszelegjen". Fontos, hogy a nő megélje saját korával járó változásait, felmérje helyét a családban és megértse újdonsült szerepét. Azok az anyák, akik azért akarnak szülni hogy (és most a hölgy szavait idézem) újra babázhassanak, nem mérik fel hogy egy olyan szerepkörbe akarnak visszabújni, ami már nem nekik való és amivel "megkárosítják" meglévő gyermekeiket. Hamarosan egyébként is babázhatnak de már nem mint édesanyák, hanem mint nagymamák. A nagymamaságnak is meg van a maga szépsége és varázsa. Amikor látod, hogy a gyermek akit ringattál és szerettél most a saját gyermekét ringatja, felbecsülhetetlen. Akkor érezheted igazán, milyen értéket teremtettél és akkor teljesedik ki anyaságod minden része! Amikor éjszaka hív majd a lányod vagy a fiad hogy segíts neki, amikor a te tanácsaid lesznek az elsők a listán, amikor jön a mama és hozza a finom húslevest, amikor a lányodnak segíthetsz a szoptatásban, amikor az unokák jönnek nyáron nyaralni és a te sütidről áradoznak, az felülmúlhatatlan. 

A nőiesség is több szakaszból áll és ahhoz, hogy egészségesen éljük az életünket, el kell helyeznünk magunkat a megfelelő szakaszokban! 

1. Kamaszként értetlenül állunk testünk változásai elött és izgalommal figyeljük ahogy gyerekből nővé serdülünk. Megismerjük a borotvát, a havi egy hétig tartó elmebajt ( :D ), a melltartó viszontagságait, a túláradó szabadság vágyunkat. Elkezdünk érdeklődni a sminkelés és az ellenkező nem iránt is.
2. Fiatal felnőttként rájövünk, külön kis egyéniségek vagyunk. Kifejlődik öntudatunk és elkezdjük építgetni az útat, amin járni szeretnénk.Megéljük a határainkat. Ezerszer elesünk majd felállunk és mindannyiszor erősebbé válunk. Tapasztalunk, tapasztalunk, tapasztalunk!
3. 25-35 éves korunkban kiépítjük az egisztenciánkat, besoroljuk magunkat a társadalomba, igyekszünk társra lelni akivel megoszthatjuk az életünket, kialakulnak a legerősebb baráti kötelékek, elkezdjük megérteni és szeretni szüleink tanításait, családot és otthont alapítunk és reprodukáljuk magunkat. Édesanyákká válunk ami talán életünk legfontosabb és legszebb momentuma. Ettől a ponttól válunk igazán nőkké és innentől életünk végéig első számú hivatásunkká válik csemetéink gondozása és óvása.
4. 40 éves kortól kezdődik a megérdemelt pihenés, amikor általában már csak közreműködünk gyermekeink életében. Vigyázunk rájuk, segítjük az útjukat egy autóval, egyetemi anyagi hozzájárulással, otthon megteremtésével és igen, jönnek az unokák. 40 és 50 éves kor között leszünk többnyire nagymamák. Innentől kezdve egy új időszámítás veszi kezdetét, ami halálunkig elkísér. Ez egy édes "teher", hiszen bár a felelősségünk nem olyan nagy, mint amikor saját gyermekeinket neveltük, fontosságunk és szeretetünk mégis létfontosságú a gyermekeinknek és az unokáinknak. Mi leszünk a mentsvár, a meleg otthon ahova bármikor hazatérhetnek gyerekeink, mi vagyunk az alfa számukra!

Nemszabad megfeledkezni azonban arrol a gyötrő és évről évre súlyosbodó problémáról hogy a társadalmat egyre inkább súlytja a gyermektelenség. Ma már számos kiváló program (köszönjük Czeizer bácsi)  segíti a párokat a kívánt gyermekáldáshoz. Választhatunk például a lombik programból vagy akár a mesterséges megtermékenyítésből is. Rengeteg alternatív de nagyon sikeres gyógyászat is segítségünkre lehet. A mai tudomány számtalan módon elégítheti ki a párok gyermek iránti vágyát. Egészen más az, amikor valaki hosszú éves probálkozás után végül 40 évesen fogan meg. Tehát, ez egy más tészta!.......

Én úgy gondolom, hogy ha valakinek megadatott a gyermekáldás, 43 évesen, mérlegelve a rengeteg egészségügyi rizikót (a babára is!!!!!!!!!!!!) nem a legjobb döntés gyermeket vállalni. Arról nem is beszélve hogy mire gyermekünk 20 éves lessz, mi már 60 évesek is elmúltunk és talán már csak rövid idő adatik meg gyermekünknek, hogy velünk lehessen...! Ez egy kényes téma de hozzá tartozik a valósághoz és mérlegelni kell. Olvastam olyan kommentet, ahol egy 46 éves hölgy azt írta, ők vállaltak kisbabát annak ellenére is, hogy az orvos a magas kockázatú csoportba sorolta őket, mégis úgy döntöttek, hogy "max elvetetik".

Kérdem én. Van-e jogunk egy életet kitenni annak, hogy amennyiben az orvos (és a természet) véleméyével dacolva szembe megyünk és valóban nem egészséges gyermeket fogantatunk, ilyen félválról véve, leszarva a kis élet jogait és "érzéseit" egy drasztikus megoldással kioltsuk az életét? 

Megfontolandó!

Tehát itt nem azokról írtam, akik még gyermektelenek és valami súlyos okból kifolyólag csak kései korban vállalhatnak gyermeket. Itt most azokról beszélek akik "csak babázni akarnak még" és emiatt úgy vállalnak be egy terhességet hogy nagy a valószinüsége a kockázatnak!