Most és régen

Régebben, mint olyan sokan én is sokat jártam szórakozni. Mindig nagy társosággal, többnyire drumndbass bulikat látogattam előszeretettel. 13 éves voltam amikor elöször hallottam ezt a zenei irányzatot és egyből belopta magát a szívembe. Szerettem hogy gyors, táncolható, egyedi.....Kezdetben Kashmirba és Kultiplexbe jártam, nyáron Mokka Cukkába. A többi "iilegál" bulit már inkább nem is említem.Aztán ott volt még Corvintető, majd K2, West Balkán stb...stb...

Az évek alatt egyre több ismerőst és barátot szereztem, első nagy szerelmem is onnan volt. Életem egy meghatározó része volt ez a több mint 5 év. Nem mondom, sok hülyeséget csináltam. Persze nekem is, mint anno annak a generációnak túlnyomó többségének meg volt a magam kapcsolata a partydrogokkal de mindig tudtam azért, hogy hol vagyok, merre van a haza út és akkor még (tudom morbid..) de volt ennek egyfajta kulturája nem úgy mint ma. Büszke vagyok-e rá? Nem! Megváltoztatnám-e a történteket? NEM! Ezektől a tapasztalatoktól vagyok az, aki ma vagyok.  Láttam szétesett életeket, jártam egy Rákoczi Téri lakásban ahol a lány, újszülött csecsemője mellett lőtte be magát, láttam meghalni valakit mert túladagolta magát és ezek a negatív élmények megmutatták, merre van a helyes út és hogyan NE éljem az életemet. Szerencsére azért sosem durvultam igazán de persze az a kevés is megtette méltó hatását egy életre. A szemem például azóta rossz, mióta anno tizenévesen úgy döntöttem kiprobálom az LSD-t és 5 cm távolságból néztem a néhai Winamp hétterén szaladgáló, kúszó-mászó fényeket durván 6 órán keresztül. Az volt az elsó és az utolsó ilyen probálkozásom. 

Az ember sokat tanul a hibáiból. Például életem első komoly, érzelmekkel teli párkapcsolatában elég komoly hibát követtem el (megcsalás), ráadásul kétszer is (illetve inkább csak másfélszer) minden ok nélkül, ami annyira megviselt lelkileg hogy több éven keresztül furdalt a lelkiismeret. Annyira bántam és annyira kikészített hogy ezt tettem, hogy mire rájöttem mit vesztettem vele, természetesen már késő volt. Én a másik fél helyében már az első után búcsút intettem volna magamnak. Nos, sosem tudom már meg mi lett volna ha ez nem így történik, a párkapcsolatból ítélve (amennyire még emlékszem rá) talán a mai napig tartana, fene tudja. Egy azonban biztos. Azóta soha nem csaltam meg senkit, tehát valahol megérte mert tanultam belőle. Miért nem vagyok hajlandó ilyen tettre azóta sem? Roppant egyszerű. Nem valami felsőbb hatalomtól való félelemtől, nem is azért mert sajnálom a partnerem, hanem kizárólag saját magam miatt. Én lelkileg "úgy vagyok beállítva" hogy a lelkiismeretfurdalás évekig képes gyötörni és nem vagyok hajlandó azt az érzést mégegyszer elviselni amit akkor, 5 éven keresztül éreztem. Minden áldott nap eszembe jutott a másik fél tekintete és szavai és ez annyira mély nyomott hagyott hogy eldöntöttem, ha valamit profitálok ebből az az lessz, nem teszek többet ilyet. Ennek már 10 éve és azóta is rendületlenül betartom sőt, kéztetést sem érzek soha ilyesmire. Csak azzal vagyok kapcsolatban és azzal vagyok más jellegű kapcsolatban is, akit szeretek. Nincsenek egyéjszakás kapcsolataim sem rövid, pár hónaposak. Ha választok azt jól átgondolom, alaposan megismerem és csak azután evezek tovább komolyabb vízek felé! Tehát minden rosszból van mit tanulni ha az ember az önsajnálat után le ül kicsit és átgondolja, hogyan teheti jóvá. 

Az utóbbi időben, nem is tudom miért, de rám tört a nosztalgia. Talán azért mert ahogy ránézek a kisfiamra vagy körbe nézek az életemben és azt látom, már nem járok egyáltalán szórakozni, nem iszom alkoholt,kávét, energiaitalt, takarítok, főzök, tervezem a jövőt, néha jól esik kicsit megnézni a régi képeket, becsukni a szemem és emlékezni milyen volt fiatalnak és függetlennek lenni.Amikor az iskolán kivül nem járt máson az agyunk csak a szórakozáson a barátainkon, szerelmeinken. Bár sok rossz is történt, nekem mégis kedvesek azok az emlékek mert ott nőttem fel és ott szembesültem az élet zordabb oldalával is elöször. Tartoztam valahova és volt "falkám". Így rengeteg évvel és teljesen más életvitellel már látom hogy 10 barátból 7 hamis volt, 2 sosem volt a barátom 1 pedig még mindig az, de már neki is saját családja és élete van egy idegen országban.

Na szóval, rengeteg emlék a hátam mögött, rengeteg nevetés, csalódás. Van itt minden ami szem-szájnak ingere. Néha csak visszanézek pár képet, becsukom a szemem és mosolygok. 

De ez már múlt és jó helyen van ott, ahol van!

Mint írtam, mostanában rajtam volt a nosztalgia, ezért megnézegettem régi "drumos" ismerőseim adatlapját. Nagyjából 40-50 ismerőst lestem meg és nagy örömmel tapasztaltam hogy gyakorlatilag majd nem mindenki rendben van. Sokaknak van már családjuk, rendes munkájuk és életük. Mindannyian kinőttük már a régi hülyeségeket kivéve pár embert. Azonban láttam pár régi ismerőst mostanában akik sajnos még mindig ott tartanak, ahol anno. Bár már gyermekük van még mindig ugyan azt az életvitelt folytatják, amit én nem is tudok mire vélni. Kicsit átolvasgattam az idővonalat és konkrétan teljesen elhűltem és sajnos manapság ez még szó-szó normálisnak is mondható. 

Van egy régi ismerősöm akivel különösebben sosem kerestük egymás társoságát, nem is érdekeltük egymást. Egy lányról van szó.Azt mindig tudtam hogy erős egyénisége van, nagyon karakteres inkább fiú mint lány de nekem ez még egy szimpatikus tulajdonság is volt igazábol. Aztán teltek az évek, én édesanya lettem, nem buliztam már tovább, felnőttem. Dolgoztam, éptettem az életemet és teljesen elfelejtkeztem róla. Egyébként sem volt számomra egy maradandó emlék az  ő lénye. A facebook megjelenítette mint lehetséges ismerőst pár héttel ez elött. Nem is foglalkoztam nagyon vele de bejelöltem hiszen mégis csak ismerjük egymást. El is fogadta a felkérést. Ahogy nézegettem az adatlapját, a képei és a hihetetlenül trágár kiírásai után megállapítottam hogy semmit nem változott, pedig kb egyidősek vagyunk.Úgy voltam vele hogy nem vagyunk egyformák, ő ilyen ez van. Azonban letöröltem mert a sok "gecit" meg "basszaszájbát" nem volt kedvem napi szinten olvasgatni, ráadásul a lány azt is megosztja ha wc-re megy nagyjából ezért hát megváltam tőle. Őszínte leszek, így 30-hoz közeledve nekem már nem buli olyan dolgokat olvasgatni facebookon hogy "fú de gecikészvagyok bazzeg" meg a "mekkora party volt geccmóóó" és társaik. Értem én hogy ez tökre "menő" meg fú de über hipster csak ez 16 évesen jópofa, 19 évesen már kevésbé tolerálható viszont 28 évesen nagyon ciki és kritikán aluli pláne, egy nő szájából. Így hát rövid úton búcsút intettem neki.

Teltek a napok és egy másik régi ismerősömmel elkezdtünk beszélgetni. Ő is pont nosztalgiázott, eszébe jutottam és rám írt. Mondtam neki hogy milyen különös érzés látni azokat, akikkel régen együtt buliztunk most mint édesapák vagy édesanyák és milyen sokat változtak. Erre ő felhozta példaként ezt a lányt hogy :

" Na és azt tudod hogy xy-nak is kislánya született? Nem tudom ki az apuka vagy hogy miújság csak annyit hogy tavaly született meg a babája. "

Eszembe jutottak a kiírások, a bejelentkezések kb. havi két alkalommal valamilyen buliból és megkerestem az adatlapját. Valóban ott volt a kisbabája. Megmondom őszintén teljesen kiakadtam. Bulizott végig terhesen is, azóta is folyamatosan eljár bulizni, annyira alpári megnyilvánulásai vannak a közösségi oldalon hogy inkább letöröltem mint hogy ezt olvasgassam. Hát mit mondjak, elég megbotránkoztató volt amit láttam és kicsit el is keseredtem hogy ezek szerint van, aki nem nő fel soha...

Ezt a képet az ő oldaláról mentettem le. Lehet hogy én vagyok kicsit maradi, vagy nem is tudom de szerintem egy édesanya nem beszél így. Mondjuk ezen felül még kismillió egyéb gond is van, például hogy non-stop bulizik de azért legalább egy minimálisan nem ártana disztingválni ha már szültünk egy gyereket. Azt sem értem, hogy hogy lehet hogy nem szól neki valaki, hogy : " hahó ember, szedd már össze magad, Már nem 16 éves vagy és a kutyát nem érdekli hogy a kisbabád mellett hogy amortizálod le magadat!" Az élet fintora hogy többek között ő és még egy pár ember pletykált rólam anno hogy én kábítószerezek terhesen meg egy csomó egyéb hülyeséget. Persze ezek az emberek nem hogy nem beszéltek velem de volt, akivel életemben nem beszéltem egyetlen szót sem. Az évek alatt saját céget hoztam létre, saját otthont és autót tartok fent, minden káros szenvedélytől már gyakorlatilag 9 éve mentes vagyok de mára már a koffeint is száműztem az életemből. Hát igen.....ciki......üres volt a pletyka és igazságtartalom helyett a rosszindulatra építettek.

Na de ez???? Ez brutális.Szóval kiváncsi vagyok hogy milyen értékeket tanít majd a gyerekének, vajon mire tanítja majd egy anya a kislányát ha hétvégente csatak készen jár bulizgat, napközben azt is megosztja ha wc-re megy és mellette egyetlen összetett mondatot nem képes leírni valamilyen trágár kifejezés nélkül. Vannak elkeserítő példák is sajnos, ő pont egy ilyen. Vajon megfelelő közeg-e ez egy gyereknek és megfelelő példa-e. Nekem nem tisztem megítélni és nem is akarok senki fölött pálcát tőrni de a véleményemet ahogy eddig is mindig elmondtam, ezután is elfogom. Számomra ez értéktelen, felháborító és elkeserítő. 

De hát....ez a xxi.század.....