Veszteség (halálozás)
Soha ne mondj búcsút, hiszen a búcsú azt jelenti, hogy tovább állsz és a tovább állás felejtést jelent!"
Pán Péter
Elveszteni valakit olyan tragédia, ami csak az életben maradtakat érinti. Aki elment, már nem szomorú, nincs ami fájjon neki.Nem gyötri a hiányérzet, az emlékek kínzó ismétlődése, a közösen eltöltött idő hiányának szívbemarkoló hasítása. Aki elment, az békére talált. A veszteség érzése mint egy hullám ér el bennünket. Elöször nem is értjük. Azt hisszük, csak egy rossz vicc áldozatai vagyunk és várjuk hogy a hírhozó azt mondja, "csak ugrattalak" majd mély levegőt véve elöször mérgesek legyünk aztán egy nagyot nevessünk és leszídjuk a hírhozót hogy soha többé ne vicceljen ilyennel. De sajnos, pár perc alatt realizáljuk hogy igen, ez a valóság. Akkor lelkünk összetörik. Fájdalmunk utat tör magának és könnycseppek formájában elhagyja a lelkünket. A shokk, ami ér minket olyan hihetetlen erővel jön hogy biztos pontot kell keressünk magunk körül.
Az első napokban probáljuk megérteni mi történt és miért. Probáljuk megbeszélni másokkal, rokonokkal vagy barátokkal. Igyekszünk a legtöbb információt összeszedni és nem is tudjuk miért. Erre csak később jövünk rá. Azért keressük az indokokat hogy a halál értelmet nyerjen és értelmes magyarázattal állhasson elő az agyunk a szívünknek. Hiszen a szív nem gondolkodik, csak érez. A szívünk, agyunk kezét szorongatva könyörög okokért hogy önnön fájdalmát enyhíteni tudja. De sajnos, legtöbb esetben nem kapunk okot. A shokk után jön a tagadás, amikor egyszerűen nem akarjuk elfogadni, hogy a halott, halott. Ekkor lehunyjuk a szemünket majd újra kinyitjuk és könyörgünk, ébredjünk fel! De mindegy milyen erősen csukjuk be, majd nyitjuk ki a világ nem változik. Az utca hangja ugyan olyan hangos, az eső ugyan úgy zuhog, a szél ugyan úgy fúj és mi ugyan azok vagyunk mint elötte. Fontos elfogadni és megélni a fájdalmat. Fontos, hogy időt hagyjunk magunknak és ne szégyeljük vagy titkoljuk az érzéseinket. Hagyjunk időt és teret a fájdalomnak hogy a lélek tegye a dolgát és rehibilitálja önnmagát. Amint elfogadjuk, hogy egy élet véget ért, megnyugvást találunk és koncentrálhatunk arra, ami igazán fontos. A szép emlékekre.
Csinálj egy forró teát, üllj ki este a kertedbe, erkélyedre vagy a közeli parkba. Vigyél egy pokrócot. Hallgass nyugtató zenét és gondolj a rengeteg csodálatos élményre amit elhunyt szeretteddel éltél át. Emlékezz rá, a mosolyára, kedves szokásaira mindenre, ami ő volt. Képzeld el, hogy ott áll melletted, a válladra teszi a kezét és mosolyog, hiszen örül hogy te ennyi gyönyörű emléket fel tudsz idézni vele. Add meg számára a békét és a nyugalmat amit lelked elfogadásából és a kedves emlékeid álltal generált boldogságod nyújthat neki. Meglátod, mosolyogni fogsz közben! A halálon nem változtathatsz. Senkit nem hozhatsz vissza a halálból, de amíg emlékszel rá, mosolyogsz és hálás vagy az együtt töltött időért (bármilyen rövid is legyen az), addig örökké élni fog! Ne gondolj úgy szerettedre, mint egy megszűnt életre. Gondolj rá úgy, mint aki elkísért téged egy úton de mennie kellett ,mert már várták őt máshol de egy részét itt hagyja neked kapaszkodónak amire mindig támaszkodhatsz. Ha segít, nézegesd át a vele készült közös képeket és videókat. Nézd ahogy nevetett, nézd ahogy élt és létezett. Mosolyogj vele! Így emlékezz rá hiszen az ember akkor igazán önnmaga ha boldog. Akkor mutatja meg lelke valóságát amikor önfeledten nevet. Ezt a képet raktározd el magadban hogy amikor "előveszed" ez legyen benned. Sokáig kínozni fognak majd a helyek, ahol megfordultál vele. A buszon vagy a kocsiban üllve kifacsarja majd a szíved ezen helyek látványa de nem azért mert itt történt anno ez vagy az, hanem a tudat miatt, hogy többé már nem fog. De probáld meg ilyenkor átprogramozni magad és mosolyogj hogy milyen fantasztikus volt anno ezt az élményt átélni vele. A mosoly, az elfogadás és a szeretet segít majd végig járni az útat, ami a továbblépéshez vezet majd! Attól hogy te boldogan élsz tovább még nem sérted meg elhunyt szerettedet hiszen ő is szeretett téged és sosem kivánná azt, hogy boldogtalanul éld le az életedet. Bár mindenki másban hisz, nem tudjuk mi vár az elmúlás után! Gondolj bele, milyen szomorú lenne ha látná hogy kiborultál és tönkre megy az életed a feldolgozatlan fájdalom miatt. Egyetlen életünk van, amit becsülnünk és szeretnünk kell a maga keménységével, csodáival, veszteségeivel, szépségeivel együtt. Mindig az ittmaradtaknak a legnehezebb de a tudatos búcsú segít, hogy amennyivel több jutott neked, azt értékesen élhesd le! Mindig, amikor valami csodálatos vagy jó dolog ér, például sikeresen levizsgázol, felvesznek egy áhított munkahelyre, megtalálod az igazit, gyermeked születik, sikerül megvalósítanod egy álmodat, szentelhetsz pár percet szerettedre és neki ajálnhatod ezt a sok boldogságot.
Járj ki hozzá oda, ahol nyugszik és tégy érte valamit, ami neked örömet okoz. Vigyél virágot, tedd szebbé a helyet ahol nyugszik és gondozd. Ezzel a szereteted tovább élhet csak más formában! Ez nagyon sokat fog majd segíteni neked!
Mindenki okkal része az életünknek. Tanít vagy átsegít minket egy-egy perióduson. Vannak, akiket ajándékba kapunk és vannak, akiket csak kölcsönbe. De vissza kell őket adnunk ha eljön az ideje. Cserébe köszönjük meg istennek vagy a sorsnak hogy az életünk része volt.
Mindig legyünk hálásak azért, amink van és azért, ami megadatott. Az élet minden percre érték amit nem szabad elpocsékolnunk. Igyekezzünk meglátni a csodát és az értéket mindenben, még a fájdalomban is, hiszen ez formál minket, ez tanít és erősít. A pozitív élményekkel pedig tápláljuk a lelkünket. Ezért a búcsúzást is éljük meg a lehető legpozitívabban. Élj teljes és boldog életet hogy majd elmesélhess mindent, ha újra találkozol szeretteddel! Élj ebben a tudatban és fogadd el a jelent hogy teljes lehessen a jövőd!